A szeizmikus módszer geotechnikai alkalmazásainak kritikai vizsgálata

A mérnöki feladatok jelentős részében a kőzetek és talajok szerkezetének, mechanikai viselkedésének megismerése a cél, amelyhez a geofizikai módszerek közül a szeizmika áll a legközelebb, hiszen a vizsgált objektum tulajdonságait, valamint a szeizmikus hullámterjedés mechanizmusát ugyanazon anyagi jellemzők befolyásolják. A szeizmika, kilépve a rutinszerű nyersanyagkutatási alkalmazásokból az utóbbi években jelentős fejlődésen ment keresztül, ezért a crosshole, downhole, szeizmikus tomográfia és felszíni hullámok kifejezések mára már a mérnökök fülében is ismerősen csengenek. Szerző munkájában egyfajta korszerű szintézisüket adva elhelyezi a mérnökszeizmikus módszereket a terepi és a laboratóriumi geotechnikai eljárások között. A kritikai elemzés lényege annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy hogyan tud túllépni a szeizmika az egyszerű szerkezetkutatási feladatokon és ad egyre inkább in situ anyagjellemzőket is a kőzetekkel és talajokkal foglalkozó gyakorlati szakemberek számára. A könyvben szereplő esettanulmányok az egykori Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Mérnökgeofizikai Főosztályának tevékenységéhez kapcsolódnak.