A clausula rebus sic stantibus elvének továbbélése

Disszertációm az ókori és kora középkori (germán, római)kezdetektől tekinti át a clausula rebus sic stantibus jogelv fejlődését, s közben a bevezető részben feltett kérdésekre válaszol, valamint saját álláspontommal együtt igyekszik teljes és részletes képet nyújtani a princípium később kialakult módozatairól, azok jellegzetességeiről és fejlődéséről a hazai jogrendszerben. Kis mértékben a német, és bepillantásszerűen a francia jogrend megoldásait is tartalmazza, amelynek segítségével további adaptációit ismerhetjük meg a jogelvnek.A clausula rebus sic stantibus jogelv elfogadott jelentése: „a dolgok jelenlegi állására vonatkozó záradék”. Értelmében az ígéret csak addig kötelez, amíg a körülmények megegyeznek a szerződés megkötésekor fennállókkal. A jogelv alkalmazásával a fél felbonthatja a megkötött szerződést, amennyiben a szerződéskötés és a teljesítés között, illetve a teljesítés során bizonyos körülmények lényegesen megváltoztak. A XX. századi német és magyar magánjogban továbbélő elv a gazdasági lehetetlenülés, majd a bírósági szerződésmódosításként élt tovább a magánjogban.