Nagyon fáj

Lélektani monográfiát tart kezében az olvasó a huszadik század legnagyobb magyar költőjének szűkre szabott, viszontagságos életéről, egészen a 32 éves korában elkövetett öngyilkosságáig. Az író-irodalomtörténész szerző évtizedeken át úgynevezett „női nézőpontból” követte nyomon hőse sorsát: árvaságát, szellemi és költői kibontakozását, irodalmi harcait, elvetélt szerelmeit és csalódásait. Nem külső szemlélőként, hanem fokozott empátiával, mintegy belülről élte meg és ábrázolta a költő pszichés fejlődését és életútját, de távol állt tőle a tényeket elferdítő elfogultság. A József Attila-kutatás legújabb eredményeire támaszkodva – és a pszichoanalitikus orientáció gyümölcsöző módszerét alkalmazva – hiteles élet- és halálrajzot alkotott, mely valamennyi korosztály számára eligazító olvasmány lehet. Egyúttal igazságot szolgáltathat azokért a félreértésekért és hamisításokért – ilyen volt például az elmebetegség vádja –, amelyekkel az értetlen és lelkifurdalástól szenvedő kortársak még utóéletében is megbélyegezték a szeretetre hiába vágyódó József Attilát.