Párhuzamos Montázs

A filmezéshez, s azon belül is a dokumentumfilmezéshez két szálon is kötődöm: egyrészt tanárként, több, mint húsz éve naponta szembesülök filmszakmai problémákkal, kérdésekkel, másrészt évtizedek óta magam is készítek játék- és dokumentumfilmeket, valamint televíziós műsorokat, s alkotóként a saját bőrömön érzem a műfajjal – a műfajokkal kapcsolatos teoretikus és praktikus felvetések súlyát. Az úgynevezett tanításba – örök, mai napig tartó vívódásom, lehet-e egyáltalán tanítani a filmkészítést, a filmcsinálást – szinte véletlenszerűen keveredtem, s tettem mindezt már akkor, amikor még a jelenlegihez képest is jóval szerényebb filmes és élettapasztalatokkal bírtam. Ha mai fejjel végiggondolom, talán bele sem vágok. Mostanra azonban lényegesen fontosabb szerepet játszik az életemben a tanítás, identitásom, gondolkodásom, ismeretszerzésem megkerülhetetlen pillére: felsorolni is hosszadalmas lenne, mi mindent köszönhetek annak a szerencsének, hogy taníthatok a mai napig.