Hagyományok a közép-jávai kortárs festészetben

Három ízben töltöttem el hosszabb időt Indonéziában, Jáva szigetének középső részén. Az első két alkalommal Surakartában, a harmadik alkalommal Yogyakartában éltem. E két város, akik hajdanán egy királysághoz tartoztak, most az élő közép-jávai hagyományok legfontosabb központjaiként egymás vetélytársai. Számomra a kisebb és alulfejlettebb Surakarta jelenti az autentikus tradíciót, ahol egymást áthatva virágoznak a kézműves és az előadóművészeti ágak. A legerőteljesebb hatást mind közül egy összművészeti produkció, az árnyjáték, indonézül wayang kulit előadás gyakorolta rám, mely spirituális közösségi program felhasználja az irodalom, a zene és az iparművészet eredményeit, kiaknázza az előadóművészet lehetőségeit. Ez az oka annak, hogy már diplomadolgozatomat e témában írtam a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. Majd a dolgozat továbbfejlesztésének eredményeképpen került kiadásra 2009-ben ,Jávai Árnyak’ című könyvem.