Színházteremtés textualitás és teatralitás feszültségében

A színházi szövegírást nagymértékben befolyásolja az adott korszak színpadi gyakorlata, de vajon a színpadi gyakorlatot mennyire alakítják az adott korszakban íródott szövegek? Miként hatnak a kortárs drámák a színházra, meg tudják-e újítani a színházi nyelvet? Képesek-e a hagyományos stílusban el nem játszható mai magyar drámák a színházi hagyomány átírására? A szerző arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen hatást gyakorolnak a kortárs magyar drámaírók művei a színpadi játéknyelv változására, miközben a magyar rendezői színház újabb tendenciáinak a megértése érdekében olyan drámai szövegekre fókuszál, amelyek színpadi bemutatóira 1997 és 2006 között került sor. A színházi előadást állítva középpontba, a szemiotika, a recepcióesztétika, a dekonstrukció elméleti perspektívájából reprezentatív előadások elemzése által mutatja be egy megszületőben levő új színházi nyelv jellegzetességeit.