Lázadás a szükségszerűség ellen

Sesztov a „kényszerítő igazság”, vagyis a személytelen ész elleni harcának hátterében az a meggyőződés áll, hogy a gondolkodást végre a metafizikai igazság alapjaira kell helyezni. Kultúr- és szellemtörténeti pozíciójának, sajátos fellépésének meghatározásához összehasonlító elemzéseken keresztül jutunk el, egy határozott szellemi koncepció segítségével. Ez a „személyes metafizika”, a Fejér Ádám és Szalma Natália által kialakított ontikus kultúrtörténeti koncepció, mely irodalmi és filozófiai művek elemzésére egyaránt alkalmas. Ezek alapján megállapítható, hogy Sesztov épp e gondolkodás kezdeményezőjének tekinthető, hiszen a létfelejtés és a szellemellenesség közegében éppen a lét, az igazság, a szellem személyességéről, transzcendenciájáról tesz tanúbizonyságot. A filozófiai rendszert görögösen, részenként felépítő, a logika kizárólagosságában bízó, és ennek folytán a rendszer elszemélytelenedésének kitett felfogással szemben - a bibliai szemléletből kiindulva - a személyes és transzcendens metafizika talaján állva a filozófiai gondolkodástól a hit és az igazság személyes megtapasztalásának érvényesítését várja el.