Magyarország közegészségügyi állapotának kérdéséhez

A magyarországi higiéné tudományos alapjainak lerakása és a magyar nyelvű orvosi szakfolyóiratok megjelenése azonos időszakra, a 19. század közepére tehetők. E periodikumok többsége a közegészségügy jobbítását tűzte ki célul. Legfőbb jellemzőiknél fogva – aktualitás, periodicitás, publicitás – tényleg alkalmasnak bizonyultak e feladatra. Friss szakirodalmat juttattak el rendszeres időközönként a szakemberhez, de képesek voltak akár nagy tömeg tájékoztatására, nevelésére is. Az orvosi szakfolyóiratokban megjelentetett cikkeket többnyire olyan gyakorló orvosok írták akik nap, mint nap szembesültek a kor közegészségügyi kihívásaival. Ezért tekinthetőek egzakt forrásnak a korabeli közegészségügyi állapot kutatása során. E könyv az első néhány magyar nyelvű közegészségügyi szakfolyóirat alapján mutatja be a 19. század legfontosabb közegészségügyi szervezeteit, egyesületeit, eseményeit, majd rátér a közegészségügyi állapot taglalására. Cavallier József szavait idézzük: „A jövő közegészségtani kézikönyvei minden esetre egy új fejezettel fognak bővülni, amely a sajtó szerepét és felhasználási módjait fogja elmondani.”