A vallási erőforrások szerepe a szociális munkában,

Keresztényként, szociálismunkásként kutattam a vallási erőforrás szerepét a szociális munkában. Kerestem azokat a lényegi elemeket, amivel a spiritualitás erőforrásként jelenik meg a segítő hivatásban. Kinek fontos a spiritualitás, a megsegítettnek vagy a segítő hivatásban dolgozónak? Mi az, ami erőforrásként használható a segítők és a megsegítettek lelkiegészségének védelmében? A spiritualitásra való igény ott lakozik sokakban független attól, hogy a segítő hivatás mely oldalán állnak, de vajon mi vihető be ebből a munkába? Kutatásom során a „hitazonos” egészségtudatos magatartást fejlesztésének lehetőségeit kerestem. Vajon megvéd-e a hit a lelki sebzetté válástól? Mi van, mikor a hit a segített oldalán jelenik meg és a problémáinak megoldásában számára fontos, hogy az jól illeszkedjen az a vallásos lelkiségéhez. A kliens és a segítő lelke is várja a megértést, a lehetőséget, hogy meggyengülése, elesettsége idején onnan kapjon támaszt, ahonnan szomjúhozza azt. „A Gyógyítás conditio sine qua non-ja az ember megértése” (Abraham Maslow). Hiszem, ez az a lényegi elem, amivel már együtt működhetünk, ha együttműködünk. S hitünktől függetlenül ez a legtöbb, amit egymásnak adhatunk.