Théseus utódai

Ötödik elemista koromban történelemtanárnőnk eljátszatott egy jelenetet egyik óráján arról, miként alakult át az athéni királyság arisztokratikus köztársasággá. A király teljhatalommal ült a trónussá kinevezett székben, három arisztokrata hajbókolva biztatta, hogy ossza meg velük számos megterhelő (hadvezéri, bírói, főpapi, stb.) feladatát, hiszen sok ennyi egyetlen embernek. A király hallgatott rájuk, ők pedig először még hajbókoltak (így, királyom, úgy, királyom), ám aztán ráripakodtak: felesleges vagy, királyom! Ezt a történetet már tízéves fejjel is primitívnek, szájbarágósnak és agyonegyszerűsítettnek éreztem. De tizenhét évnek kellett eltelnie, amíg - immár egy ógörög szakos diploma birtokában - kutatni kezdhettem, hogy mit is lehet erről tudni valójában. Hogy számol be Aristotelés(?) Az athéni állam című művében, mit mondanak a legkülönbözőbb szerzők munkáiban fennmaradt rövid, mondai eredetű elbeszélések, és persze mennyire harmonizál mindez a régészet adataival. Ez a könyv lett belőle...