Zrínyi Miklós a pálos és a jezsuita történetírás tükrében

„ Három-négy évszázados némaság után szólalnak meg ebben a könyvben a pálos és a jezsuita történetírók. […] Borián Elréd a Zrínyi-kutatás, egyben a magyar tudomány régi adósságát törlesztette. Könyvtári és a kézirattári halhatatlanságukból, hogy beszédre szólíthassa az elnémult vagy elnémított szerzetes történetírókat, zárak sokaságát kellett megnyitnia. Előítéletek, cenzúrák, elhallgatások, kifejezési formák, szimbólumok zárait. Indokoltan hangsúlyozza a szerző – a korra jellemző szimbólummal élve –, hogy labirintuson kell végigmennie: a XVIII. századi történetírás és a Zrínyi-recepció labirintusán.[…] Ajánlom a magyar történetet az egységben látás igényeivel vizsgáló szakembereknek, a Zrínyi kutatóknak, a XVII. század jobb megközelítéséért fáradozóknak, és mindenkinek, aki tudja, hogy Magyarország története nélkül csonka lenne Európa. Haszonnal forgathatják az irodalomtörténészeknek, az egyháztörténészek, a történetírók, a tudománytörténészek, mindazok, akik nem merev sémákban, hanem működésében kíváncsiak a XVIII. századi Magyarország művelődéstörténetére." R. Várkonyi Ágnes