A tündérmese szövegtípusa

Az értekezés a Népek meséi sorozat finnugor tündérmeséit elemzi. Leírja a szövegtípust, valamint finnugor korpuszon igazolja, illetve bővíti az eddigi strukturalista meseelemzés megállapításait. A valenciaelméket segítségével nyelvi egységként definiálja a mesét és annak részeit, így a néprajztudomány számára is hasznosíthatóan egységesíti a meseszöveg-szegmentálás hagyományos terminusait. A tündérmese alapvetően beszélt — írott változatban is elmondásra szánt —, monologikus, általában a partner jelenlétében elhangzó és kevéssé spontán szövegtípus, meghatározott fiktív témának összefüggő sorozatú kifejtése. A témák (szemantikai szituációk, menetek) kiteljesedése prototipikus cselekvésláncban valósul meg. Nemcsak a cselekvéslánc régensei, hanem vonzatai is szövegspecifikusak: a fantázia szüleményei, idealizált szereplők és helyszínek. A tündérmesét minden más szövegtípustól megkülönböztetik az értelemhálózatát adó tipikus valenciájú szupermondatok. A szupermondatokban a cselekvés kezdőponttól végpontig jutása az a szemantikai keret, amely a tündérmese kohézióját adja. A mesék részletes elemzése táblázatokba foglalva található az értekezéshez csatolt mellékletben.