A gyógypedagógiai oktatás tartalmi megújításának kísérlete hazánkban

A könyv célja az értelmi fogyatékos személyek oktatásának, az oktatás tartalmának vizsgálata Magyarországon, amelynek időszaka a XX. század közepére tehető. Az enyhe és a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek számára külön iskolákat, intézeteket létesítettek, külön tanterveket adtak ki. Az 1950-es években a tanuló közösségeiben, az oktatás tartalmában az elkülönítő jegyek megváltoztak, összemosódtak. A szerző ennek megfelelően elemzi és értelmezi az 1940-es és az 1950-es évek hazai gyógypedagógiájának metamorfózisát, feltárja az „egységes tanterv” (1952) kialakulásának körülményeit, bevezetésének hatását, így a Gyulai Gyógypedagógiai Intézet tantestületének tapasztalatait az új tanterv megvalósíthatóságáról. A munkában megjelenik a gyógypedagógiai intézetek és iskolák számára létrehozott 1952-es és 1958-as tanterv több szempontú összehasonlító elemzése. A kutatás kibővíti a hazai kapcsolatok és a külföldi hatások kérdéskörét is. További adalékot nyújt a hazai gyógypedagógia szakmai fejlődésének elemzéséhez, segít felfedni az 1950-es évek tantervi, módszertani, gyakorlati változásainak elemeit. A könyv a felsőoktatásban és a gyakorlatban dolgozó gyógypedagógusok számára ajánlott.