Izlandi,romániai és magyarországi zeneoktatás összehasonlító elemzés

A mai gyermekek nevelésében túlsúlyosan az élsport kapott szerepet. A komolyzenei nevelés háttérbe szorult. Szeretném hangsúlyozni, hogy a tömegsport, a mozgás, a tornaórák elengedhetetlenek. Óhatatlanul elgondolkodom azonban, hogy a győzelem az egyik oldalon, nem vereség-e a másikon? Egyfelől ott a kitörő öröm, a győzelmi mámor, a fölény, másfelől a szomorúság, a bánat és megalázottság. Az, hogy ilyenkor mi indul el a gyermeki lelkekben a dac, a megerősödés, esetleg irigység, a visszavágás folyamata, azt nem tudhatjuk, és nem lehetünk nyugodtak. Hogy nem mindig pozitívak e folyamatok, az valószínű. Lássuk be, az emberiség elmúlt tízezer esztendeje nem ennek az ellenkezőjéről győzött meg… és nemcsak a szurkolótáborok néha tragikus összecsapásaira, a futballcsatár vagy a bíró lelövésére gondolok, hanem a pályákon, a medencékben, vagy aszfaltcsíkokon stb. sztárolt, példának állított élsportolók méltatlan és árulkodó viselkedésére. Nos, ilyesmit soha nem fogunk látni, érezni, megélni a komolyzenével kapcsolatban. A Zene mindazt tudja, amit a sport adni tud és még valami sokkal többet is: azt a gyönyörűséggel megélt békés katarzist, amitől jobbak leszünk.