A tartalékos parancsnoki felkészítés és fejlesztési lehetőségei

A haderők már az ókortól alkalmaztak tartalékot. A sorozatlövő fegyverek megjelenése rákényszerítette őket egy széles arcvonalú tevékenységre, ami nagy létszámú tartalékerőt igényelt. Ennek következtében a XIX. században bevezették a sorkötelezettséget, ami szükségessé tette az alegység-parancsnoki állomány soraikból történő alkalmazását. Az államok békében általában a hadi-létszám harmadát tartották készenlétben. A történelmi sorsfordulók miatt a hazai tartalékos erők szakmai felkészítése lényegesen elmaradt az európai átlagtól. Ez az ország gazdasági és nemzetközi helyzetéből adódott. A hazai viszonyokat vizsgálva megállapítható, hogy a tartalékos tiszti szolgálatért nemigen rajongtak a felsőbb osztály tagjai. A hadvezetés ugyan sokat tett az értelmiség megnyeréséért, azonban elsősorban csak az alacsonyabb rétegek vállaltak felkészítést. A felső vezetés hibái miatt az első világháború a tartalékos tisztek háborújává vált. A második világháborúból, akiket sikerült hazahozni az orosz frontról, az a falusi tanítók és közszolgák humánus magatartásának volt köszönhető. A történelmi tapasztalatok alapján már békében kell biztosítani a tartalékos parancsnokok bevethetőségét.