Neveléselmélet - Kultúraközvetítés

A modern civilizációban nincs szilárd értékközvetítés, a természetes igazságérzet és néhány jogi tradíción kívül nincs, ami szelekciós hatást gyakorolna a szociális viselkedésre. Szent-Györgyi Albert 1949-ben, válságos időben hívta fel a figyelmet arra, hogy „a nevelés az emberiség egyik legfontosabb tevékenysége.” Vajon miért kérdőjelezik ezt meg a XXI. században? Feltételezhetjük, hogy ennek oka alapvetően a felszínes tudással elért sikerekkel együtt járó értékvesztés; valamint a mérték, az erkölcs, a követendő magatartásminták; az európai és sajátosan magyar kulturális örökségünk megbecsülésének, a kultúra átörökítésének a hiánya. A pedagógia önálló tudománnyá válása óta alapvető kérdés, hogy mi a célja a nevelésnek, mi a feladata az iskolának. A cél: a művelődési értékek, a kultúra megismertetése, megőrzése, gazdagítása és újrateremtése nemzedékről nemzedékre. A kultúra összetevőit 2002-ben az UNESCO újrafogalmazta, miszerint a kultúra a tudás, a hit, a művészet és a morál, vagyis az erkölcs. Ugyanazok, mint amelyeket a pedagógia tudománya mindig is képviselt, a materialista világnézetet vallók kivételével.