„A szépség szeretői” - George Santayana és kortársai

Könyvem főszereplői a szépség szeretői, a platóni értelemben vett szerelmesek, kiknek egész életét a vágyakozás, a szépségre és tökéletesre törekvés kormányozta. Nem hagyományos értelemben vett esztétikatörténetet írtam, hanem olyan egyéni életutakat és elméleteket prezentáltam, melyeknek meghatározó alapeleme az antikvitáshoz való vonzódás, valamint a vallás – a görög vagy a keresztény – szenzualitáson alapuló élvezete. George Santayana (1863-1952), Fred Holland Day (1864-1933) és Edward Perry Warren (1860-1928) életművét, mely az égi Erósz által meghatározott eszmének van alárendelve, egy létezésesztétika példázatainak tekintem. Írásom megközelítésmódját Michel Foucault, Alexander Nehamas és Richard Shusterman állításai inspirálták, akiktől nem idegen „az élet művészetének filozófusai” terminus, és olyan életművek feldolgozása, melyek az önteremtő, önmegvalósító, filozofikus lét példázatai lehetnek. Kutatásaimban elsősorban azokra a – Harvard Egyetemhez és a bostoni kulturális élethez kötődő – filozófusokra és művészekre koncentráltam, akik az Európában kibontakozó új művészeti-filozófiai irányzatok tanításait átvéve új színt adtak az amerikai kultúra fejlődéséhez.