Alapjogi létra

Az embert mint olyat a természetjog alapján eredendő jogok illetik meg. A 18. századtól ezen szemlélethez csatlakozott a jogpozitivista állam az 1776-os Virginiai Nyilatkozattól kezdve módszeres alkotmányozó tevékenységet végezve, amely a nemzetállamok születésével, s a globalizáció hajnalán az alapjogok és alkotmányos identitás nemzetközi közösség, állam és egyén "fokjainak" együttélésébe, néhol megkülönbözésébe torkollott. E megkülönbözést jól szemlélteti Tribl Norbert gondolata, miszerint az európai egységet megtestesíteni hivatott Alapjogi Karta szerződési rangra emelése az elvárásokkal szemben az integráció koporsószögének bizonyulhat. Lehetséges, hogy az alacsonyabb fokon biztosított alapjogok fordított arányosságban állnak a "létra" felsőbb fokját megtestesítő integráció sikerével?Jelen írás célja a teljesség igénye nélkül három, a nemzetközi közösség, az állam és az egyén szintjén deklarált pozitív alapjogok – mint az egyesülési jog vagy az önrendelkezési jog – gyakorlati érvényesülését és érvényesítését bemutató esszé közzététele a fentiekben előhívott szuverenitás-integritás szemléletmód alkalmazásának lehetőségével, a vizsgált témakörök sajátosságainak hangsúlyozásával.