Népességfejlődés – népességfogyás III.

1910-ben az elcsatolt területeken 3 221 000-en, napjainkban pedig már csak 2 174 920-an vallották magukat magyarnak. A veszteség 1 046 097 fő. A Kárpát-medencei népesedési folyamatokat természetes szaporodásunk, a velük együtt élő nem magyarok és utódaik, valamint a bevándorlók és utódaik egy részének magyarrá válása határozta meg. Az I. világháború végén hozott nagyhatalmi döntéssel a Magyar Királyság kohéziós ereje megszűnt, az egyes területeken élő népesség szerepe, súlya, összetétele drasztikusan átalakult és véget ért az a folyamat, melyben a szélső terüleken élő nem magyarok egy része a centrumba vándorolt, és az ott élő más nemzetiségűek egy részével – a magyarok össznépességen belüli arányát növelve – magyarokhoz asszimilálódott. Sokáig megfeledkeztünk arról, hogy mindaz, ami népesedés területén Magyarországon zajlik az csak része a Kárpát-medencei magyar népesedési folyamatoknak, de nem azonos azzal, illetve hogy a magyarok létszáma, korstruktúrája stb. csak látszólag független egymástól. Népességpolitikai elképzeléseinket nem szűkíthetjük le tehát csak a Magyarországon élőkre, hanem szétdaraboltsága ellenére a Kárpát-medencei magyarságot egy egységnek kell tekintenünk.