Varró Margit és személyének korszakalkotó jelentősége

Varró Margit a XX. század elején alapjaiban változtatta meg a zenetanítás addigi gyakorlatát. Tanárként mesterien használta fel a pszichológia eredményeit és úttörő változást hozott azáltal, hogy ráirányította a figyelmet a zenélés belső folyamataira. Az elmélet és gyakorlat közötti mindenkori harmonikus kapcsolat alapján a zenei nevelést csodálatra méltó logikával építi fel: célja a zenei-technikai-pszichológiai tényezők összekapcsolása, a növendék alkotó erejének felszabadítása. ˝A tanítvány képzelőerejére és egyéniségére támaszkodjunk, ne csak az ujjaival törődjünk˝ - írja. Úttörő volt abban is, hogy egyenrangú partnerré emelte emberként a növendéket. Zenei könyvei kiválóak, izgalmasak, sokoldalúan alaposak, a zongoratanítás minden elhanyagolt területére bevilágítanak, a problémákat meggyőzően oldják meg - írták róla kortársai. Interdiszciplináris összefüggésekre mutat rá a Designs to Music című műve. A Dinamikus zongoratanításban 90 év életbölcsességével az emberi kapcsolatteremtések mindenekelőtti fontosságát hangsúlyozza. A dolgok mélyére látott, zseniálisan előre megérezte még az utánunk következő nemzedék zenei problémáit is, és részben megoldásokat is talált rájuk.