Szent művészetek szintézise

Dolgozatom fejezeteiben annak kidomborítására törekszem, hogy a különféle művészeti ágak, így az építő és képzőművészet, a költészet és a zeneművészet nemcsak egyszerűen egymás mellett élt az évszázadok során, hanem szoros, és elválaszthatatlan kölcsönhatásba került egymással. A kölcsönhatás formális kerete a kereszténység, ezen belül a reformáció kezdetéig a római katolikus egyház volt. A liturgia a megszentelt térben zajlott, melynek formai kialakítására hatással volt a tartalom. A tér befolyásolta a liturgikus szövegek, énekek, polifonikus zenei produkciók előadásának módját. Az előadási követelmények változásai magukkal hozták különféle új építészeti megoldások (kórus és orgonakarzatok) újszerű kialakítását. Mindezzel együtt a teret díszítették és szakrális tartalmát erősítették a szobrok, freskók és oltárképek. Ezek összessége adta azt az élményt, ami a résztvevők számára nem egyszerűen kikapcsolódást, élményt, hanem transzcendentalitásra való ráérzés lehetőségét jelentette.