A francia és orosz neoklasszikus csellóirodalom és metodikai háttere

A hangszerjáték fejlődése és a hangszeres irodalom alakulása között egy állandó organikus kapcsolatban áll fenn. Ez képezi a 2003-ban megírt doktori értekezés alapgondolatát. A vizsgálódás két nemzet csellóiskolájának kezdeti, nagy ívű fejlődését érinti, valamint az ennek nyomán a 20. század első felében született szép számú kompozíciót. A Duport fivérek által a Conservatoire falai közt indított francia, valamint K. J. Davidov Szentpétervárott alapított orosz csellóiskolája kerül taglalásra. Debussy, Honegger, Sztravinszkij, Sosztakovics és Prokofjev alkotásainak elemzése a kor tükrében készült és részletesen feltüntet lehetséges játék- és előadás-technikai megoldásokat. M. Maréchal és M. Rosztropovics e korszak ösztönző művészeiként szerepelnek az értekezésben. A könyv szerzője a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének csellótanáraként pedagógiai munkája során megtapasztalta, hogy a játék nehézségeit oldó, élénk előadói fantáziát, igényes technikai kivitelezést igénylő neoklasszikus csellókompozíciók rendkívül kedvezően befolyásolják a hangszertanulás már érettebb szakaszát.