Ami örök és ami mulandó

Kodolányi János, XX. századi magyar prózaíró ókori témájú tetralógiájának (Vízözön, Új ég, új föld, Az égő csipkebokor, Én vagyok) mítoszkritikai bemutatását tartja kezében az olvasó. A disszertáció első része (I-III. fejezet) a mitikus tetralógia keletkezésének biográfiai és művelődéstörténeti kontextusát ismerteti, a mítoszi világképpel és az univerzális hagyománnyal foglalkozik, ami a regények filozófiai keretét adja. Az irodalomtudomány mítoszkritika irányzata a megközelítés fő módszertani vezérfonala, egyik fő képviselője a kanadai Northrop Frye, aki a nyugat-európai kultúrkör örököseként a görög–zsidó–keresztény mitológiát, az ebből felfejthető életfelfogást állította elmélete középpontjába. A második rész (IV-IX. fejezet) a négy regény interpretációja, melyek a mitikus alaptörténet parafrázisai. A mítoszregény műfaja összekötő híd régmúlt és jelen között, kiindulópontja, a mítosz adja a legnagyobb távlatot az emberi lét ábrázolásának. A letűnt korok hőseinek gondjai, az őket foglalkoztató kérdések a XXI. századi befogadó számára sem érdektelenek, hiszen ezek a lét alapjaira vonatkoznak: honnan jöttünk, hová megyünk, van-e az életnek célja, ha igen, hogyan valósítható meg.