A fogyatékkal élő gyermekek differenciálása az óvodában,

Törpenövésem kapcsán magam is tapasztalom, hogy fogyatékos, „más” emberként milyen nehéz tud lenni egy közösség szerves tagjává válni. A nevelés-oktatás nem ad kibúvót, de mit tesz azért, hogy a fogyatékos gyermekek számára megkönnyítse a beilleszkedést?Egy „más” gyermek számára a testnevelés és mozgás foglalkozás leginkább az a terep, ahol kiütközik az ő mássága. Kíváncsi voltam fogyatékos emberek véleményeire, hogyan él bennük a tornaóra. Mit gondolnak a pedagógusok a testnevelés foglalkozásokon történő integrálásról? Milyen pedagógiai eszközök vannak arra, hogy a gyermek ne érezze magát kirekesztve a csoportban?Kutatásomban továbbá arra kerestem a választ, hogyan látják az intézményi integráció helyzetét a pedagógusok és hogyan az érintett gyermekek szülei. Mi segíti, és mi nehezíti a pedagógusok integráló és differenciáló munkáját? A kérdőívek és interjúk eredményei azt mutatták, hogy van igény és hajlandóság a „más” gyermekek épp közösségbe való beillesztésére, de vannak feltételek, amik ezt sok esetben nehezítik.Sokszor joggal merül fel a kérdés a pedagógusban, hogy jól végezte-e munkáját adott gyermekkel kapcsolatban? Lehet-e egyáltalán „jól” végezni?