„ŐSELLENSÉG”-KÉP A 16-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON

A 16-17. századi történelmi események hatására a magyar nép „ősellenségről” kialakított képe gyakran változott. Kezdeti győzelmeink a szomszédos népek elismerését váltotta ki, az országunkat számos pozitív jelzővel ruházták fel. Ezek a mítoszok a mohácsi csatavesztéssel elhalványodtak, amelyeket jól tükröznek a korabeli magyar prédikációk, énekek. A gondolkodás középpontjában a „miért történik a török csapás” kérdése állt. A kor prédikátorai a Bibliához fordulva igyekeztek választ adni a kérdésre, amelyeket nyomon követhetünk a korabeli magyar irodalmi művekben. A korabeli prédikációk meghatározóak az „Isten ostoráról” alkotott kép változásában, ahogyan „Góg és Magóg népévé”, „Antikrisztussá”, a „végítélet népévé” váltak. A kaotikus állapotban a vallásos nép hitében megingott. Félő volt, hogy a török ígéreteknek engedve, elhagyja keresztény vallását, a áttér az iszlámra. A kor szerzői a törökről alkotott hamis illúzióktól próbálták megvédeni a magyarságot, és egy új török-kép kialakításán fáradoztak. A változások ezen útját bemutatom be a múlt szerzői és a jelenkori történészek művei alapján.