J. S. Bach Csellószvitjeinek előadásmódja és átírása fagottra

Miért vállalkozik egy fagottos arra, hogy J. S. Bach Csellószvitjeit megszólaltassa hangszerén? Ha mégis így tesz, akkor azt hogyan kivitelezze? Talán közhelyesek ezek a kérdések, de bátran állítom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerülnek. A közelmúltig azonban nem születtek fagott-átiratok, helyettük a nem kevés egyéni grafikával tarkított cselló kiadások álltak rendelkezésre. Jelen munkámban azt tűztem ki célul, hogy egy fagotton játszó hangszeres olyan átiratot vehessen kézbe ezekből a művekből, amelyben a játékmódra vonatkozóan a lehető legtöbb egyértelmű utalást találja a kottaképben. Továbbá arra törekedtem, hogy ezek a megoldások legyenek minél hangszerszerűbbek, azonban ne rugaszkodjanak el teljesen az eredetileg csellóra elképzelt zenétől, és – amennyire ez meghatározható – a rendkívül kreatív barokk előadói gyakorlattól sem. Mindezek részletes átgondolására invitálom az olvasót, amely során legfőképpen a „hogyan” kérdés különböző vetületeire keressük a válaszokat. Arra a kérdésre, hogy bármely hangszeres miért is szeret vagy szeretne Bachot játszani, szükséges-e választ adni?