Genius Loci - A hely szelleme

A hely szelleme – a genius loci – egy vidék, város vagy szűkebb környezet sajátos légköre, hangulata. Minden épület egy bizonyos helyen, egy adott korban és egy építész által jött létre. Vannak olyan épületek, amik körülveszik, beleolvadnak a környezetükbe, míg egyesek, legyenek akármilyen remek és pazar épületek, mégis idegenek abban a környezetben, ahová megálmodták. A helyi jelleg elvesztése fölötti aggodalmak és az annak visszanyerésére tett megoldási javaslatok végigkísérik a 20. század második felének építészetelméletét. Tanulmányommal az illeszkedés építészeti kérdését elemzem a magyar, és nemzetközi építészeti példákon keresztül. Mottó: "A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, ha csak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható és alakja körzővel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint az az egy. A térnek képlete, a helynek géniusza van." Hamvas Béla: Öt géniusz