Biztonságpolitikai felvetések bibliai léptékben

Első olvasatra a nemzeti kormányok politikai stratégiájának létfontosságú részét alkotó biztonságpolitika tézisei és a teológiai igazságok aligha egybevethetőek, hiszen jellegüket, szubsztanciájukat tekintve nem kompatibilesek egymással. Való igaz, hogy miközben a XX. században színre lépő biztonságpolitika az egyes nemzetekben az államhatalmat megjelenítő személy, illetve csoport és a „háttérstábot” alkotó szakértői elit által formált politikai-diplomáciai-katonai manőverezés tudománya, addig a teológia Isten személyének, a theosznak a logosz, vagyis a Mindenható szava alapján, kijelentésből való megismerésére irányuló vizsgálódás. Mindezzel együtt, ha a kezdeti képletes fejcsóválás után kezünkbe vesszük a Szentírást, a kissé szkeptikus érzület minden bizonnyal alábbhagy, hiszen meglepő felfedezést tehetünk: számtalan utalás található arra, hogy Isten tevékenységének egyik fontos eleme, szakzsargonnal élve „biztonságpolitikai koncepciójának” lényegi része a védelem, az oltalom szavatolása, elsősorban az ő két választott-kihívott népe, Izrael és az Egyház, de általánosságban az egész emberi nem számára.